A görög Trója-mondakör hõsnõjérõl, Iphigeneiáról szóló tragédiáját Goethe több forrásból, de elsõsorban Euripidész mûvét alapul véve fogalmazta újra, elõször 1779-ben. Igen hamar be is mutatták Weimarban, ahol is Oresztész szerepét maga a költõ alakította. Ezután többször is átdolgozta, végsõ formáját csak 1786-ban kapta meg, immár római tartózkodása alatt. Ez a változat a korábbi zaklatott szenvedély helyett klasszikus nyugalmat áraszt. A Torquato Tasso szintén Goethe itáliai éveihez köthetõ, amennyiben itt érett be a régen dédelgetett téma, végül 1788–89-ben készült el a teljes mû, több részletben – furcsa módon elõbb a negyedik felvonás, utoljára az elsõ. A költõfejedelem személyes sértõdöttsége átsüt a saját sorsát Tasso hányattatásaival párhuzamba állító drámai költemény egészén. Míg az Iphigenia Tauriszban igen gyakran játszott, népszerû színdarab, a Tasso szinte elõadhatatlan, csak elvétve találkozhatunk vele színházaink repertoárján.