Egy ​apa intelmei fiához, arról, hogy mivel tartozik önmagának, családjának, nemzetének. Az apa, Széchenyi István, évek óta a döblingi elmegyógyintézet lakója, de már jó ideje feltisztult elmével, éberen figyel az ország sorsát érintő minden fejleményre, telve gondolatokkal, tettvággyal. Béla fia – akiben tervei legfőbb bizalmasát, kivitelezésükben egyenrangú társát kívánná látni – jóindulatú, kellemes fiatalember, az arisztokrata társaság kedveltje, aki legbelsőbb hajlamai szerint élvezni szeretné az életet, nők körül forgolódni, vadászni Afrikában – de súlyosan nehezedik rá a családi múlt örökségének terhe, a „legnagyobb magyar” példája.