„A törzs tagjai közfelkiáltással Bélát választották meg törzsfőnöknek. Béla elérzékenyülten tette fejére a díszes tollbokrétát, aztán méltóságteljesen letelepedett az egyik láda tetejére. – Köszönöm a bizalmatokat, rézbőrű testvéreim… most pedig engedjétek meg, hogy néhány szóval ismertessem a tábori életet, ami ránk vár: ébresztő reggel hét órakor, utána mosdás, majd reggeli, bevásárlás és főzés, aztán ebéd. Ebéd után mindenki kedvére pihenhet, fürödhet, halászhat és vadászhat, a vacsora után tábortűz a totemoszlopnál és csöndes tervezgetés… Valahogy így képzelem az indián-életet. Vállaljátok mindazt, amit elmondtam? – Vállaljuk! – mondták a fiúk kórusban. – Köszönöm, rézbőrű testvéreim – nézett körül a főnök lelkes pillantással. – Akkor közölhetem azt is, hogy egy nagylelkű pártfogót találtam, aki hajlandó minket élelmezni. Egyébként a szigetet is ő bocsátotta a rendelkezésünkre…”