Paul Tournier különbséget tesz valódi és hamis bűntudat között. De mit jelentenek ezek a kifejezések pontosan? Netán azt, hogy bűnösnek érezhetjük magunkat anélkül, hogy valóban azok lennénk? Esetleg azt, hogy bűnösek vagyunk, anélkül hogy éreznénk vagy tudnánk róla? Gyermekkorunktól fogva szülői és társadalmi elvárásokkal körülvéve élünk. Hallgassuk csak meg a szülőket: “Szégyelld magad, hogy viselkedsz az asztalnál?!” Vagy a tanárokat: “Nem szégyelled magad, hogy súgsz a társadnak a vizsgán?” Felnőttként pedig az emberek folyamatosan vádolják egymást, pusztán azért, mert közösségben élnek. A kölcsönös bírálatok légkörében öntudatlanul is mindenki úgy vigasztalódik, hogy másokat kritizálva keres önigazolást. Ez a mindennapjainkat megterhelő érzés összefügg a másokhoz fűződő viszonyunkkal, a kisebbrendűségi érzéssel, a szégyennel és a félelemmel. A társadalom egésze a gyanakvás és a szemrehányás kimeríthetetlen forrása. A svájci pszichiáter ma már klasszikusnak számító műve szerint porba kell hullania a másik személlyel kapcsolatos valamennyi ítéletünknek ahhoz, hogy az illető meghallhassa Isten róla alkotott véleményét.