Idill - Állat és ember

Az utóbbi évek pályakezdő költői között egyre többen akadnak olyanok, akik a klasszikus versformák újjáélesztésével, költői rehabilitálásával keltenek megérdemelt figyelmet. Magyar László András közéjük tartozik, sőt talán legkönnyedebb, legelegánsabb művelője ennek az irányzatnak. Az antikvitás kultúráján edzett eredeti szemléletmódja, tudatossága, kiművelt és tiszta versbeszéde szerencsésen ötvöződik az ironikus, olykor groteszk ábrázolásra való hajlamával, a modern nagyvárosi élet többnyire hétköznapias élménykörével vagy éppen az erotikus idillköltészet újszerűen ódon változatával. Higgadt és szemlélődő alkatából következően költészetének centrumában a nem avuló emberi és művészi értékek védelme és tudatosítása áll. Ez végül is nincs ellentétben azzal, hogy jól meggondolt ambivalenciákban és dilemmákban fedezze fel az egyéni s költői hivatás, az ajándékul kapott létezés értelmét.