Gaál Mózes, a 19-20. század fordulójának neves reformpedagógusa, a nagyközönség számára történelmi témájú ifjúsági regényei által vált ismertté. Ezek a leginkább magyar vonatkozású művek amellett, hogy az adott korról nyújtanak hiteles ismereteket, mindig egy magasabb, általános emberi erkölcsi szempont alapján szemlélik és magyarázzák a történteket.
A kard és lant hőse Zrínyi Miklós életén keresztül mutatja meg a három részre szakadt Magyarországot, bepillantást nyújt a történelmi események hátterébe, ahol a politikai és gazdasági érdekek mellett emberi gyarlóságok vezetnek olyan döntésekhez, amelyek majd évszázadokra kihatva határozzák meg országunk sorsát. Zrínyi Miklós sokoldalú műveltségével és tehetségével nemcsak korának volt kiemelkedő alakja, hanem bölcsességében, emberi mivoltában az utókor számára is követendő példát mutat.

Ala al-Din lefeküdt, aludt két álló napot és éjszakát egyhuzamban, a második nap delén felébredt és enni kért, mert igen megéhezett. Az anyja felelt: - Oh, édes fiam, nincs semmim se, de légy türelemmel, ihol ez a kevéske len, a minap fontam meg, megyek és eladom, veszek neked ennivalót! - Hagyd el - szólt Ala al-Din, inkább keresd elő azt a lámpát, amit a barlangból hoztam, add el azt, több pénzt kapunk érte! Az anyja fölkelt s előkereste a rozzant lámpát, de mivel az ugyancsak be volt rozsdállva, pókhálózva, hát egy marok homokot vett, tisztára akarta dörzsölni, ám alig dörzsölt egyet rajta, egy óriási szellem állt elõtte s így kiáltott rá: - Szólj, mit kívánsz tőlem? Rabszolgád vagyok és rabszolgája annak, kié a lámpa, nemcsak én, hanem a lámpa valamennyi rabszolgája!

„…ha feltámadna halottaiból a nagy Széchenyi, s végigjárná ezt az országot! Ha látná a fényes fõvárost, melynek Európa világvárosaitól nem kell szégyenkeznie, a Duna hátán tovasikló gõzhajók raját, a palotasorokat, melyek félszázad alatt mintegy varázsütésre szegélyezték a széles utcákat, a Vaskapu sziklamedrében biztosan közlekedõ hajókat… a gyárak füstölgõ kéményeit: hogy feldobogna a szíve a büszke örömtõl… – Nem voltam rossz prófétája hazámnak, nem voltam rossz napszámosa a nemzetnek. Teljesedett mindaz, amit elõre hirdettem a kétségbeesés napjában, bár okulnál belõle én édes nemzetem, tanuld meg belõle a munka, a kitartás mindenható erejét! Az ércszobor, mely ott áll a Lánchíd elõtt, néma és komoly# de az a Széchenyi, kinek szelleme lebeg a haza felett, s ott él az elmék és szívek redõiben, olyan beszédes. Lelkesít minden szava, drága oktatás minden igéje. Az éltetõ eszme Széchenyi hazaszeretete, mely henye szó helyett tettben nyilatkozott. „Csak a gyenge szereti önmagát, az erõs egész nemzeteket hordoz szívében.”

Kedves olvasóim, azt hiszem, hogy okosan cselekedtem, mikor a hírneves Münchhausen levelét közzétettem. A levél mindenkit meggyõzhet arról, hogy õ senkit bolonddá tenni nem akart, hogy õ teljes életében az igaz szónak volt a barátja. A hazugságot õ maga is ostobaságnak bélyegezi, én a magam részérõl csak avval toldom meg, hogy kétféle hazugság van: olyan hazugság, mellyel másnak ártunk, és olyan hazugság, amellyel senkinek sem ártunk. Elmondom a történetet, s aztán reátok bízom, hogy ítéljétek meg: e kettõ közül melyikhez tartozik a Münchhausen, igazmondása.

Eddig, ha mesélt az édesanyád tündérekről, sárkányokról, mindig azt kérdezted: „De igazán, vajon éltek-e azok?” És édesanyád azt mondotta neked, hogy azok csak a mesékben éltek. Te pedig szeretted volna, hogy éljenek igazán. Hallgasd most meg az én meséimet. Ezek igaz mesék lesznek; a hősök mind egy szálig éltek, csakhogy régen… régen.
Gaál Mózes

A tehetséges építész, Lucien Bernard a német megszállás alatt álló Párizsban 1942-ben olyan megbízást kap, amely nagyon sok pénzt hozhat neki, de az életébe is kerülhet. Titkos búvóhelyet kell terveznie egy vagyonos zsidónak úgy, hogy azt még a legelszántabb német katonák se találják meg. Luciennek szüksége van a pénzre, és a lehetőségnek sem tud ellenállni, hogy túljárjon a nácik eszén, akik elfoglalták szeretett városát, így úgy dönt, elvállalja a feladatot. Ám amikor az egyik általa tervezett búvóhelyet leleplezik, és az élet úgy hozza, hogy a zsidók elrejtése személyes üggyé válik számára, ráébred, hogy a tét jóval nagyobb, mint eleinte gondolta. Luciennek - és ezzel párhuzamosan az olvasónak is - mérlegelnie kell, hogy emberekként mivel tartozunk egymásnak, és hogy milyen messzire kell elmennünk ahhoz, hogy helyesen cselekedjünk. "A portré, amit Belfoure a II. világháború Párizsáról fest, egyszerre felkavaró és magával ragadó; ez a szép történet azt mutatja meg, hogy bár az ember a legnagyobb szörnyűségekre is képes, borzasztóan bátor cselekedetekre is hajlandó." (Library Journal) "A zsidókat bújtató építész története olyan izgalmas, mint a Schindler listája..." (Julie Kramer) Charles Belfoure eredeti foglalkozása építész. Több építészettörténeti munkát publikált, amelyek közül kettő is elnyerte a Maryland Historical Trust díját. A Graham Foundation és a James Marston Fitch Foundation szintén kitüntetésben részesítette építészeti kutatásaiért. Tanulmányait a Pratt Institute és a Columbiai University keretei között végezte, később a Pratt Institute és a marylandi Baltimoreban működő Goucher College tanára lett. Szakterülete a műemlékvédelem; műemlékvédelmi és építészeti témában blogot ír a www.thewickedarchitect.com honlapon. Szabadúszóként a Baltimore Sun és a New York Times hasábjain jelentek meg írásai. "A regényben azt igyekeztem, bemutatni, hogy milyen emberfeletti bátorságra volt szükség akkoriban ahhoz, hogy valaki az üldözötteken segítsen, és azt a tényt szerettem volna felmutatni, hogy a franciák között olyanok is voltak, akik nem fordítottak hátat a bajba jutottaknak. Akik vállalták az ezzel járó hatalmas kockázatot, azok hősömhöz hasonlóan olyan bátorságot, erőt, lelki szilárdságot fedeztek fel önmagukban, aminek a létezéséről korábban sejtelmük sem lehetett. Édesanyám háborús élményeinek meghatározó szerepük volta a regény történelmi hátterének megrajzolásában. Noha anyám nem volt zsidó, a II. világháború egy részét kényszermunkatáborban töltötte rettenetes körülmények között. A túléléshez azokban a szörnyű időkben rendkívüli szívósságra és kitartása volt szükség, de bármilyen szívós is volt valaki, mások segítsége nélkül nem boldogult volna. Szerencsére akadtak, akik az életüket is hajlandók voltak kockára tenni, és hihetetlen áldozatkészségről tettek tanúságot embertársaik megmentéséért." (a Szerző) Olvasson bele: Részlet a könyvből A Könyvjelző magazin 2015. márciusi számában megjelent cikk: Aki egy embert megment...

303 februárjában tűz üt ki a nicomediai palotában. Másnap Diocletianus császár kiadja első keresztényüldöző rendeletét. Ezzel egy olyan lavina indul el, amely felforgatja az egész Római Birodalmat, így az éppen átalakulófélben lévő Pannonia Superior tartomány új polgári székhelyén, Savariában élő emberek mindennapjait is.

Ez a morális kérdéseket is feszegető, valós történelmi alapokon nyugvó regény lebilincselően korhű leírásokkal és izgalmas karakterek kalandjain keresztül mutatja be a kor társadalmi, gazdasági, jogi és vallási sajátosságait, különös hangsúlyt fektetve a korai keresztények életére, dilemmáira és félelmeire.

A ​HÁROM FÉRFI 
története folytatódik: az Elfeledett légióban megismert férfiak – a lassan felnőtt férfivá váló Romulus, elválaszthatatlan barátja, Brennus, a gall harcos és a jövendőmondó etruszk Tarquinius – légiójuk szétverése után a pártusok fogságában harcolnak tovább a hajdan Nagy Sándor által meghódított vidékek peremén Ázsiában. Mi az a jövő, amelyet Brennusról látott Tarquinius, de nem hajlandó elárulni barátainak? És beteljesül-e az a jövendölés, amely szerint Romulus visszatér Rómába? Milyen titok lappang Romulus és Brennus Rómából való menekülése mögött?

A NŐ, 
Fabiola sorsát is követhetjük. Az egykori prostituált immár szabad nőként és Brutus kedveseként él Pompejiben a férfi birtokán, de Rómába kénytelen utazni, egyebek között a bosszúért lihegő fejvadászok elől menekülve. Fabiola „bűne”, hogy igyekezett megmenteni egy szökött rabszolgát, s ezért a fejvadászok vezére bosszút fogadott. Rómában Fabiola akaratlanul is közel kerül a köztársaság létét fenyegető belső viszályokhoz, ezért úgy dönt, hogy a Julius Caesar oldalán harcoló Brutus után megy. Vajon rátalál-e családja titkára? Kiderül-e, ki az a férfi, aki anyjukat megerőszakolva nemzette őt és ikertestvérét, Romulust? Egymásra talál a sok éve elszakadt ikerpár?

HARC A HATALOMÉRT 
Crassus halála után a triumvirátus megmaradt tagjai, Pompeius és Caesar egyaránt hatalomra tör Rómában. Caesar galliai hadjáratának sikerétől reméli az otthoni tömegek támogatását, míg Pompeius, megszegve a szigorú történelmi hagyományokat, seregek élén készül Róma ellen. Milyen cselszövések eredményezik a köztársasági lét felszámolását és a császárság létrehozását? E valós történelmi háttér előtt bontakozik ki a három férfi harca a túlélésért és a hazajutásért – vajon melyikük jár sikerrel? E történelmi események viharában keresi Fabiola kedvesét – vajon neki sikerül-e céljait, köztük az erőszaktevőn tervezett bosszút elérnie? És ki kerül ki győztesen a hatalmasok küzdelméből?

Ma ​már közismert a fegyveres felkelés jelentősége a forradalomban. Enélkül elképzelhetetlen lett volna az 1956. októberi szovjet támadás visszaverése, Gerőék eltávolítása a hatalomból, a többpártrendszer kereteinek megteremtése, a semlegesség bejelentése. A felkelők reménytelennek tűnő heroikus küzdelme adott erőteljes nyomatékot a korábban irreálisnak tartott forradalmi követeléseknek, amelyek az országos politikai eseményeket is döntő mértékben befolyásolták a forradalom alatt.
A fegyveres felkelést a fegyveres csoportok, ezek között is a VIII. kerületi csoportok aspektusából vizsgáljuk. E közösségeknek természetesen, amellett, hogy a forradalmat szolgálták, önálló céljuk is volt, vezetőiket különféle ambíciók vezérelték, a „srácok" is különböző indítékokból vállalták a kockázatot. Mindegyik csoportnak megvan a maga önálló története. Több kritikusom hányja a szememre: „szerelmese vagyok a tényeknek". Szenvedélyem azzal magyarázható, hogy a felkelőcsoportok nem közszereplőkből álltak, történetüknek van egy sajátos, a résztvevők szemszögéből – ha úgy tetszik, „békaperspektívából" – fölfogható aspektusa, amely csak részben értelmezhető a nagypolitikai dimenziókban fölfogott, nagybetűs Történelem összefüggésében. Másrészt elengedhetetlennek tartom a résztvevők tényleges tevékenységének, és a valóságos események rekonstrukcióját, annál is inkább, mivel túlságosan teret nyertek a köztudatban a jóhiszeműen terjesztett legendák, és a szándékos torzítások.

A Kr. u. I. század végére a Római Birodalom meghódította és pacifikálta a mai Dunántúl területét, két provinciára, Pannonia Inferiorra és Pannonia Superiorra osztva azt. A római jelenlét azonban közel egy évszázadig pusztán katonai volt, sok helyen megmaradt a régi törzsi szervezet, és a legiók állományát is a helyi lakossággal töltötték fel.

Marcellus Mihály Pannonia Romanum című regénysorozata rendkívül alapos történelmi kutatómunkára támaszkodva, hagyományőrzőként saját élményekből is táplálkozva mutatja be a Kr. u. Pannonia provinciák történetét. A regények fordulatokban gazdag cselekménye mellett színes, plasztikus képet fest a korabeli Aquincum és Pannonia életéről, úgy a hódítókéról, mint a meghódítottakéról, a kézművesekéről és az előkelőkéről, a közkatonákéról és a hadvezérekéről, a helytartókéról és a császárokéról.