Dieser Roman stellt eine Fortsetzung des 1876 erschienenen Romans Die Abenteuer des Tom Sawyer dar und wird häufig mit diesem in einem Band veröffentlicht. In „Tom Sawyer“ werden die Personen eingeführt und erleben erste Abenteuer.

Mark Twain's "The Jumping Frog : In English, then in French, then clawed back into the civilized language once more by patient unremunerated toil" (1865), also known as "The Celebrated Jumping Frog of Calaveras County", "The Notorious Jumping Frog of Calaveras County" and "Jim Smiley and His Jumping Frog." Containing the original story (in english), a french translation which was published in la Revue des Deux Mondes and which Twain finds to be a travesty of the original text, and Twain's re-translation of the french back into english, word for word (this is where things degenerate). A masterpiece of babelfishien nonsense dating from well before babelfish was even a gleam in the binary code of its creator (1903). Best appreciated if you can read both French and English, but even if you skip the french version it's truly brilliant. If you have ever translated random text using babelfish just because it's funny, don't miss this book.As good old Samuel Clemens himself put it in his foreword "I cannot speak the French language, but I can translate very well, though not fast, I being self-educated."

Life on the Mississippi is a memoir by Mark Twain detailing his days as a steamboat pilot on the Mississippi River before and after the American Civil War. The book begins with a brief history of the river. It continues with anecdotes of Twain's training as a steamboat pilot, as the 'cub' of an experienced pilot. He describes, with great affection, the science of navigating the ever-changing Mississippi River. In the second half, the book describes Twain's return, many years later, to travel on a steamboat from St. Louis to New Orleans. He describes the competition from railroads, the new, large cities, and his observations on greed, gullibility, tragedy, and bad architecture. He also tells some stories that are most likely tall tales. Simultaneously published in 1883 in the U.S. and in England, it is said to be the first book composed on a typewriter. (Source: Wikipedia)

Egy nyugtalan képzeletű koldusfiúcska a XVI. századi London nyomortanyáin könyveket olvas, és királyokról álmodik… Érdeklődése egy napon egészen a királyi palotáig sodorja, és egyszerre csak bent van a pompás termekben, s a vele egyidős királyfi játékból ruhacserét ajánl, csak egy-két pillanatra. Nos, ez a játék, különféle félreértések miatt, valóságra fordul! A koldusfiú hónapokon át élheti a királyfiú fenséges, de cseppet sem irigylésre méltó életét, a királyfiú pedig szörnyű megaláztatások és szenvedések közt kénytelen ismereteket, emberséget és bölcsességet gyűjteni eljövendő országlása idejére. Mark Twain részrehajlás nélkül mindkét sorsnak a legalaposabban végére járt, mint aki maga is hol koldusnak, hol királyfinak álmodja magát…

Sokan és sokféleképpen megelevenítették már a világirodalomban Jeanne D'Arc alakját. Volt, aki a szentet, isten kiválasztottját, más a francia nemzeti hőst, s volt, aki az álnokul tőrbe ejtett tiszta és erős fiatal lányt látta és ábrázolta benne. Mark Twain magyarul most először megjelenő művében az egyszerű kis parasztlányt idézi meg, akinek ereje népével való összeforrottságából fakad. Az író nem szól közvetlenül olvasóihoz, a történetet egy „megigézett” kortárs szájába adja, aki Jeanne D'Arc gyermekkori játszótársa, majd diadalmas útján írnoka, apródja volt. A szemtanú emlékiratában emberi közelségből, meghitten örökíti meg a nagyszerű francia lányt: kutatja, keresi egyénisége és cselekedetei titkait, s a kedves egyszerűség glóriáját fonja Jeanne D'Arc alakja és élete köré.

Mark Twain's work on Joan of Arc is titled in full Personal Recollections of Joan of Arc, by the Sieur Louis de Conte who is identified further as Joan's page and secretary. The work is fictionally presented as a translation from the manuscript by Jean Francois Alden, or, in the words of the published book, "Freely Translated out of the Ancient French into Modern English from the Original Unpublished Manuscript in the National Archives of France".De Conte is a fictionalized version of Joan of Arc's page Louis de Contes, and provides narrative unity to the story. He is presented as an individual who was with Joan during the three major phases of her life - as a youth in Domremy, as the commander of Charles' army on military campaign, and as a defendant at the trial in Rouen. The book is presented as a translation by Alden of de Conte's memoirs, written in his later years for the benefit of his descendants.

„A zaklató, szipolyozó, zsugori, kapzsi vén bûnös” Scrooge úr a fõszereplõje Dickens történetének. Neki a karácsony pontosan olyan nap, mint a többi. Szánalmasnak tartja az emberek ünnepi készülõdést, és mindent megtesz, hogy másoknak se legyen tökéletesen boldog a karácsonya. Magányosan üldögél otthonában, amikor furcsa hangokat hall. Megjelenik elõtte Marley, volt üzlettársának szelleme. Késõbb még további három szellem látogatja meg. Az elsõ a régi karácsonyok szelleme, aki végigvezeti hajdani életén. Majd megjelenik a második szellem, aki az új karácsonyokat idézi meg. Az õ feladata, hogy felnyissa Scrooge szemét a körülötte élõk sorsára, nyomorúságára. Végül eljön hozzá a jövõ szelleme, aki megmutatja a férfi ijesztõ és magányos halálát. S hogy ezek után megváltozik-e Scrooge? Kiderül Dickens izgalmas és mindig aktuális regényébõl.

Majdnem pontosan ezer éve történt, hogy a francia nyelvű normanok elözönlötték a brit szigeteket, és meghódították angolszász lakóit. Az uralkodó normannok és az alávetett szászok ádáz küzdelme évszázadokig tartott, de végül a két nép, a két nyelv eggyé olvadt, és így alakult ki az angol nemzet és nyelv. Az író akit a történelmi regény atyjának neveznek, az átalakulás viharos korszakába helyzei hőseit, a nemeslelkű, hős Ivanhoe lovagot, az elvetemült templáriust, a bájos Rowenát, és a szép Rebekát, Oroszlánszívű Richárd királyt és a legendás Robin Hoodot. A romantius, kalandos nagy regény másfél évszázada kedves olvasmánya felnőtteknek és fiataloknak.

Már a költõ életében négy negyedrét-kiadás jelent meg e drámából, a mi nagy népszerûségét bizonyítja. Általában a kiadások számából ítélve, Hamlet kivételével, e historiák, az angol történetbõl merített drámák, voltak Shakspere életében legkedveltebb mûvei. II. Richard elsõ negyedrét-kiadása 1597-ben jelent meg, a második 1598-ban Andrew Wise kiadásában, a másik kettõ 1608-ban és 1615-ben Matthew Law kiadása volt.

A nagy angol regényíró saját életének, hányattatott gyermekkorának és ifjúságának élményeit is megörökített Copperfield Dávid történetében. A korán elárvult gyereket komisz mostohaapja a sivár nevelőintézet, majd a londoni gyerekmunka poklába taszítja, de egyenessége, jó esze és meleg szíve révén, no meg egy morcos, de aranyszívű nagynéni jóvoltából David kiemelkedik a nyomor mélyéről, és sikerrel elvégezheti iskoláit. Dickens, mint minden regényében, itt is a korabeli Anglia eleven rajzával és felejthetetlen alakok egész sorával ajándékozza meg az olvasót.

A századvég híres és hírhedt angol írójának 1890-ben jelent meg a már saját korában nagy karriert befutott regénye. A címszereplõ Dorian feltûnõ, különleges szépsége elbûvöli festõbarátját, Basil Hallward-ot, aki az ifjú portréjával a bûntelen, tiszta naivitásnak állít mûvészi emléket. A színen feltûnik Lord Henry Wotton is, aki meggyõzi a festõ modelljét, hogy ifjonti szépsége a legfontosabb erénye. Mikor Dorian ráébred arra, hogy fiatalsága nem tart örökké, kijelenti, hogy bármit megadna, ha maga helyett festett arcképe öregedne. Ebben a fausti pillanatban kívánsága teljesül. Ezután semmi nem áll az útjába, hogy hedonista, kicsapongó, nagyvilági életet. Mindig friss és üde, ártatlan ábrázata a leggyanúsabb pletykák ellen is kitûnõ pajzs, a csábítás pompás fegyvere. Saját éteri szépsége elvarázsolja, nárcizmusán azonban fölülemelkedik az arckép változása miatt elõ-elõtörõ aggodalma. A festményrõl tulajdon romló lelke néz vele farkasszemet… Wilde egyetlen regénye az angol irodalom alapmûve, korának botrányirodalma. A fantasztikumba hajló történet egyértelmû célja kora társadalmának bírálata. Görbe tükröt állít egy olyan berendezkedésnek, melyben elvakítanak a külsõségek, melyben a felszínes szépség az élet értelme, tartalma pedig az élvezetek hajszolása.

Kisinyovban ​vagyunk, Moldovában, a kommunizmus végén. A kis Lasztocskát Tamara Pavlovna kiveszi az árvaházból. Az elsőre kedves gesztus mögött félelmetes valóság rejlik: munkaerőre van szüksége a mindennapi üveggyűjtéshez. A kislányszíve szerint moldávul beszélne, de kénytelen gyakorolni az orosz nyelvet, mert nevelőanyja megbünteti, valahányszor eltéveszti a szavakat. Idővel megtanulja, hogyan kell üveget mosni, koldulni, és elutasítani a férfiak közeledését. A külvárosi ház lakóközössége válik új családjává, itt emberséges bánásmódot, szeretetet is kap.

Az Üvegkert tragikus és szívbemarkoló, ugyanakkor meghitt történet a gyermekkori traumákról és az identitáskeresésről egy multikulturális, kétnyelvű környezetben. Egyúttal levél is, amit a felnőtt Lasztocska ír elképzelt szüleinek. A könyv azt példázza, hogy az elhagyatottság érzése, a szeretet hiánya és az anyai nemtörődömség okozta sebek nem gyógyulnak be, örökké kísértenek felnőttként is. És azt, hogy az összes fájdalom mélyén, mindig ott rejlik a szépség.

Tatiana Țîbuleac regénye 2019-ben elnyerte az Európai Unió Irodalmi Díját.