Hiúság vására

Thackeray az angol társadalmi regénynek Dickens mellett legnagyobb klasszikus művelője. Világszemléletük különbségét egy kiváló méltatójuk így fogalmazta meg: Dickens abból indult ki hogy az életben minden jobb, mint amilyennek látszik; Thackeray pedig abból hogy minden rosszabb. Chiswick Mall-ból, a Pinkerton kisasszonyok híres lánynevelő intézetéből két fiatal lány lép ki egyidőben az életbe. Az egyik Emilia Sedley, egy londoni gazdag bankár angyali jóságú gyermeke (akit az író a feleségéről mintázott), a másik Rebekka (Becky) Sharp, egy korán árvaságra jutott, vagyontalan leány. Emilia meghívására Rebekka néhány hetet a Sedley-családnál tölt. Számító, haszonleső lélekkel szemléli az embereket, s hamar meg tudja kedveltetni magát környezetével. Terve meghiúsul, Joseph, Emilia bátyja nem veszi feleségül, ezért elfoglalja állását Crawley Pitt báró családjánál és rövid idő alatt nélkülözhetetlenné válik a báró számára. A báró ifjabb fia Rawdon - gyönge akaratú, de jólelkű dragonyoskapitány - el is veszi feleségül. Közben Emilia apja tönkremegy, a családot mindenki elhagyja, kivéve George Osborne-t aki feleségül veszi őt. A waterloo-i csatában Osborne elesik és a boldogtalan Emilia ezután csak gyermekének él. Később sorsa jobbra fordul, újra megkérik, míg Rebekka - miután férje elhagyja - továbbra is kalandor-életet folytat. Thackeray társadalomkritikája igen éles, főleg az arisztokráciával, a pénzéhes nagypolgársággal és a gátlástalan törtetőkkel szemben. Lépten-nyomon feltárja azt, amit a társadalomban rossznak ítél: "Pénz és tekintély a legfőbb javak a Hiúság Vásárában". A tiszta Emilia s az önző Becky szándékosan éles kontrasztfigurák, mint ahogy a párhuzamos szerkesztés törvényére bukkanunk Emilia második férje, a derék Dobbin, s az üresfejű George Osborne barátságában is. (Legeza Ilona)