Hideg polgárháború

A Tanácsköztársaság megbukott, Kun Béla elmenekült, Tolnában már Prónay Pál katonái akasztanak kegyetlen élvezettel bűnöst és ártatlant egyaránt. A magyar történelem egyik mélypontjához érkezett. Az ország nagy része megszállás alatt áll, Budapest szinte éhezik, a kormány összetétele hetenként változik. Ám a kommün napjaiban alámerült fővárosi félvilág hamar újjászületik, az orfeumokban újra szól a muzsika és folyik a pezsgő. És aztán jön Trianon. Gyászpompa, harangzúgás és nagy fogadkozások: nem, nem soha! 1920 nyarán megszületik a jelszó is: Csonka Magyarország nem ország, egész Magyarország mennyország. Trianont korszakválasztónak tekinti mindenki, de az ország szétdarabolásának fájdalmas emlékezete mélyebb törésvonalakat is takar: a 400 év után újra függetlenné lett Magyarországot egyéb módon is szétszabdalták, megcsonkították belső konfliktusai. Az ezekből kiformálódott felemás, boldog-boldogtalan Csonka-Magyarország ma is velünk van abban a „hideg polgárháborúban”, amelynek 1919 és 1922 közötti, Kun Béla bukásától Horthy Miklós felemelkedésén át Bethlen István hatalmának megszilárdulásáig tartó nyitó korszakát tárgyalja ez a kötet. Azt az időszakot, amikor – egy rezignált bölcs politikus szavaival – „a korszak kérge még nem hűlt ki, és a jósok kétheti felmondásra sem mertek jósolni.”   Hatos Pál történész, akinek nagy sikert aratott korábbi kötetei, az 1918-as összeomlást elmesélő