Lehetséges, hogy a Stephen Hawkingot körülölelő mítosz csak részben fedi a valóságot, és jó példa a tudatos brandépítésre?

Hawking a kozmológia legfontosabb kérdéseit kutatta, és már életében az egyik legbriliánsabb elmének tartották, hírnevét mégsem elsősorban tudományos tevékenységének köszönhette. Mestere volt az önreklámozásnak: partit rendezett az időutazóknak, megünnepelte a győzelmét olyan tudományos vitákban, amelyekben valójában nem is volt igaza, bűvkörébe vonta a milliárdos mecénásokat. A közvélemény valósággal csüngött a szavain: a kerekesszékében mozdulatlanul ülő tudósban az intellektus legtisztább megnyilvánulását látta.

A tudományos újságíró, Charles Seife eredeti megközelítésű és tudományos alaposságú könyvében nemcsak megismertet Hawking munkásságával és a legfontosabb eredményeivel, de annak is utánajár, rosszul gondoljuk-e, hogy sokat köszönhet neki az emberiség?

A szerző az időben kvantumugrásokkal haladva, rétegről rétegre fejti fel, milyen elemekből született és épült fel a mítosz, vagyis hogyan lett Stephen Hawkingból, a fizikusból ikonikus jelenség.

Charles Seife, a New York-i Egyetem Arthur L. Carter Újságíró Intézetének tanára, számos könyv szerzője, két évtizede ír fizikáról és matematikáról. Dolgozott a Science magazinnál, a New Scientist amerikai tudósítója volt. Írásai megjelentek többek között a The Economist, a Scientific American, a Slate, a The Washington Post és a The New York Times hasábjain. Tudományos és matematikai témájú ismeretterjesztő filmek tanácsadójaként és írójaként szintén hírnevet szerzett.