Ha tudni szeretnénk, hogy mi marad utánunk, tudnunk kell azt is, kik vagyunk. A Határ személyes emlékekből táplálkozó prózái rákérdeznek a személyiség határaira, a saját történetével és a történelemmel szembesülő ember örömére és szégyenére. Azonosulás és elhatárolódás, szabadság és kiszolgáltatottság, próza és líra: ez a könyv az értelem és érzelem egyensúlyát keresve a kimondhatóság határait feszegeti. Térben és időben utazik, országokon és korokon át, a születéstől a felnövésig, Kolozsvártól Budapestig, a legintimebb tapasztalatoktól a fikcióig, Kairótól Máltáig - és persze mindig vissza kell térnie a maga kiküzdött, de nehezen behatárolható identitásához. A Töréstesztben megismert indulat, a vadság és a harag, amely meglepte Szabó T. Anna olvasóit, ebben a kötetben szomorúsággal és szenvedéllyel vegyül, ám ezúttal nem a párkapcsolat áll a középpontban, hanem az egyén és a család. Ez a könyv úgy keres otthont a világban, hogy nyitva hagyja az ablakot az égre.