Végh Kíra egy nap ráeszmél, hogy „elfuseráltsága” tulajdonképpen egy képesség, és hogy ezen a téren cseppet sincs egyedül. Középiskolai éveit egy fiúiskolában kezdi meg, ahol az első pillanattól fogva veszélyes vagy veszélyesnek tűnő kalandokba keveredik, ellenségekre és barátokra tesz szert, miközben vérpatkányok és fekete mágusok hada üldözi. Tori, egy idegesítően nagyszájú és sznob boszorkánylány barátsága indítja el a lavinát, amely egyszerre taszítja bele és menti ki az ősi titkok megismerésének zűrzavarából, miközben egy olyan szervezet tagjaivá válnak, amely egyszerre lesz támaszuk és családjuk.  Mindeközben egy vérleopárd, Derek személyében arcul csapja az első szerelem, míg Nesztor az ifjú varázsló és Solt, az utolsó elementál barátsága miatt megleli magában az igazi erőt, az erőt, amely felszínre hozza nekromanciáját. Halottakat támaszt fel, szellemeknek parancsol, és alakváltó géneket hordoz, de nem boldogul gyenge és aggodalmaskodó anyjával, idegtépő nevelő apjával vagy éppen saját dühkitöréseivel. A világ azonban nem áll meg körülötte! A szervezet, a Harlequin, melynek most már teljeskörű tagja, folyamatosan összecsap a REND katonáival, akik minden eszközzel igyekeznek elpusztítani egy olyan fegyvert, amilyenné ő maga is kezd válni, és világuralomra törnek. Csatázik hát és elbukik, hogy aztán felálljon és újra a földre essen, lázad és fél, de végül társai vezére lesz. Elkezdődik az igazi háború, amely szenvedést és veszteségeket hoz mindenki számára; az utcákon megjelenik a rettegés, az elmékben a bénultság, az érzelmekben a pánik, és az egyetlen szervezet, aki megállíthatja mindezt, a Harlequin. Így aztán Kíra és társai felveszik a harcot, végig masíroznak vért lefetyelő szellemeken és húst marcangoló alakváltókon, hogy megütközhessenek a legnagyobb ellenségükkel, a REND démoni seregével.