„A hetvenes évek Barcelonájában egy fegyveres rablótámadás tragédiába torkollik: a támadók menekülés közben lelőnek egy ártatlan kisfiút. Évek telnek el, amikor az egyik hajdani támadót megölik. A társa tényként kezeli, hogy a kisfia halálába beletörődni nem tudó apa a tettes, aki feltehetően őrajta is bosszút akar állni. Elkezdődik tehát a gyilkos bújócska a vélt tettes és a hajdani bűnöző között. A nyugdíjazása előtt álló Ricardo Méndez felügyelőnek pedig minden ravaszságát latba kell vetnie, hogy megelőzzön egy újabb tragédiát. A regény elnyerte a bűnügyi regényeknek alapított rangos Premio Internacional de Novela Negra RBA nemzetközi irodalmi díjat. Spanyol író, 1927-ben született Barcelonában. A barcelonai egyetemen szerzett jogi diplomát. Elsősorban krimiszerzőként tartják számon, bűnügyi regényeiben nagy hangsúlyt fektet a társadalmi háttér hiteles ábrázolására. Spanyol krimi sorozatunkban 2015-ben tervezzük megjelentetni a Nem kell kétszer meghalni című regényét.”

„Buenos Aires, 1894. Craig detektív halála után tanítványa, a Párizsi rejtélyből már ismert Sigmundo Salvatrio vezeti a híres nyomozó irodáját. Első megbízását egy kissé bolondos költőtől kapja, aki eltűnt barátját keresi. A rutinfeladatból titokzatos, szövevényes bűnügy lesz, amelynek középpontjában egy régiségkereskedőből, egy vadászból, egy pszichiáterből, egy költőből és egy igen gazdag üzletemberből álló társaság, a „kertek filozófusai” állnak. Valamennyien lehetséges áldozatai,
ugyanakkor tettesei is lehetnek az elképesztő, brutális gyilkosságsorozatnak. A mesterien szőtt cselekményszálakból végül a legváratlanabb megoldás bontakozik ki…

„A hetvenes évek Barcelonájában egy fegyveres rablótámadás tragédiába torkollik: a támadók menekülés közben lelőnek egy ártatlan kisfiút. Évek telnek el, amikor az egyik hajdani támadót megölik. A társa tényként kezeli, hogy a kisfia halálába beletörődni nem tudó apa a tettes, aki feltehetően őrajta is bosszút akar állni. Elkezdődik tehát a gyilkos bújócska a vélt tettes és a hajdani bűnöző között. A nyugdíjazása előtt álló Ricardo Méndez felügyelőnek pedig minden ravaszságát latba kell vetnie, hogy megelőzzön egy újabb tragédiát. A regény elnyerte a bűnügyi regényeknek alapított rangos Premio Internacional de Novela Negra RBA nemzetközi irodalmi díjat. Spanyol író, 1927-ben született Barcelonában. A barcelonai egyetemen szerzett jogi diplomát. Elsősorban krimiszerzőként tartják számon, bűnügyi regényeiben nagy hangsúlyt fektet a társadalmi háttér hiteles ábrázolására. Spanyol krimi sorozatunkban 2015-ben tervezzük megjelentetni a Nem kell kétszer meghalni című regényét.”

Carmen ​Posadas (Carmen de Posadas Mané) 1953-ban született az uruguayi Montevideóban. Diplomata édesapjával tizenkét éves korában költöztek Argentínába, Spanyolországba, Angliába, majd a Szovjetunióba. 1972. december 10-én Moszkvában a Lenin-hegyen álló templomban kötött házasságot Rafael Ruiz del Cuetóval, a mennyasszonyi csokrot pedig moszkvai szokásokhoz híven a Lenin-mauzóleumnál helyezte el. Férjétől 1983-ban vált el. 1985-ben vette fel az uruguayi mellé a spanyol állampolgárságot. Irodalmi munkásságát az 1980-es évek elején film- és televíziós forgatókönyvek, valamint gyermek- és ifjúsági regények írásával kezdte. Az Öt kék légy című bűnügyi regénye 1995-ben jelent meg, amely a nemzetközi hírnevet is meghozta számára. 1998-ban a Pequenas infamias (Apró disznóságok) című krimijével elnyerte a rangos Planeta irodalmi díjat. 2002-ben a Newsweek kritikusa Carmen Posadast nemzedékének egyik legkiemelkedőbb latin-amerikai írónőjének nevezte. A Meghívás gyilkosságra című bűnügyi regénye 2010-ben jelent meg, és számos művéhez hasonlóan 21 nyelvre fordították le és 40 országban adták ki. Olivia Uriartét egy fiatalabb nőért hagyta el a gazdag férje. A sikert habzsoló nő egyik pillanatról a másikra ott marad pénz, fényűzés nélkül. Egyetlen megoldást talál: precízen megtervezi a saját meggyilkolását, és korábbi életviteléhez méltó helyszínt is választ hozzá: a Gyöngyöző cián nevet viselő luxus yachtot. Már csak megfelelő személy kell a kivitelezéshez: meghívja hát valamennyi ellenségét egy Földközi-tengeri hajókázásra… A húga, Ágata idézi fel Olivia utolsó napjainak valós és vélhető eseményeit, és igyekszik fényt deríteni rá, kinek milyen indítéka lehetett Olivia meggyilkolására.

„Rafael Molinet Rojas élete idős korára megfeneklik: évekig ápolta édesanyját, akinek halála után depresszióssá válik, ráadásul anyagilag is kilátástalan helyzetbe kerül. Végzetes döntést hoz: véget vet életének, de előtte Marokkóba utazik, egy luxusszállodába, hogy kellemesen töltse utolsó napjait. A szálloda vendégei között felfedez egy gazdag özvegyasszonyt, akiről korábban egy rejtélyes gyilkossági ügy szereplőjeként hallott: Mercedes a gyanú szerint hagyta meghalni hűtlen férjét egy véletlenül bekövetkezett balesetben, ám a gyilkosságot soha nem sikerült rábizonyítani. A találkozás felkavarja az emlékeket, Molinet édesanyja hasonlóan hagyta meghalni a családot terrorizáló férjét, és a gyilkosságban az akkor 15 éves Molinet is segédkezett. Az életre kelt szörnyű múlt pedig újabb gyilkosságot eredményez… Agatha Christie rajongói ebben a Posadas-regényben is felfedezhetik a nagy angol példakép egy-egy regényének töredékét. ”

Cristina ​Esquivel gerontológust holtan találják madridi lakásában. Mivel a nyomozás nem vezet eredményre, az áldozat szülei felfogadják Arturo Zarco magándetektívet. Titkon azt remélik, hogy terhelő bizonyítékokat talál, amelyek Cristina marokkói férjére, a kőműves Yalalra terelik a gyanúst.
Zarco nem nevezhető szokványos nyomozónak. A negyvenes éveiben jár, meleg, mégis szorosan kötődik Paulához, volt feleségéhez. Nemcsak a nyomozás viszontagságairól számol be neki – mindig telefonon –, hanem erotikus képzelgéseiről is. Kettőjük tusakodását a meggyilkolt Cristina szomszédasszonyának, Luznak a naplója szakítja félbe, amelyben folyamatosan szállítja a látomás és a való határán egyensúlyozó alapanyagot: részletesen elbeszéli, hogyan tette el láb alól néhány szomszédját, beszámol káros szenvedélyeiről, az igazságok hazugságairól és a hazugságok igazságairól. A naplót pszichiáterének, Bartoldi doktornak címezi. Ragyogó, de borzongató regény tehát a Blac, black, black – rémtörténet és éles társadalomkritika egyben, melyben Marta Sanz lerántja a leplet a velejéig erőszakos és széteső társadalmi rendszerről.