Háború és béke

„Az emberi élet teljes képe. Az akkori Oroszország teljes képe. Teljes képe annak, amit történelemnek és a népek csatájának neveznek. Teljes képe annak, amiben az emberek boldogságukat, nagyságukat, örömüket és megalázottságukat vélik megtalálni. Ez a Háború és béke” - írja Fjodor Sztrahov Lev Tolsztoj világirodalmi nagyságú művéről. A kötetet Ambrozovics Dezső klasszikus műfordításában közöljük, helyesírását és az orosz nevek írásmódját mai helyesírásunk szerint átigazítva. A csaknem kétezer oldalas hatalmas regény lassan, az orosz sztyeppe távlataiban halad, és csaknem 15 év történelmét öleli fel a napóleoni háborúk idején, 1805 és 1820 között. Hatalmas ívű, óriási szereplőgárdával operáló mű. Talán legkevésbé ható részei azok, amelyekben Tolsztoj kilép az író szerepéből és moralizálni kezd az emberről, társadalomról és történelemről. Bár minden regénynek ez lenne a legnagyobb hibája...