A fél ország dicsõíti? A másik fele hallani sem akarja a nevét? Nem tudom, az viszont biztos, lépten-nyomon megállítják, felismerik, hátba veregetik. Szurkolnak neki. Mások legyurcsányizzák. A mamával összefüggésben emlegetik. Ahol megjelenik, éljenzik, vagy tüntetnek ellene. Minden gondunkat, bajunkat a nyakába varrják. Ne csodálkozzunk. Akarva-akaratlanul, egy ország nyilvánossága elõtt vallotta be, hogy elkúrták. Kap hideget, meleget. Mindenkibõl képes érzelmeket kiváltani. Nehéz kihozni a sodrából. Ám akinek mégis sikerül, az magára vessen. Szántó István „Mondják, hogy a királycsinálásban résztvevõkkel szemben hálátlan volt. Igen, mondják. Sokan gondolták úgy, hogy ez valamilyen adás-vételi ügylet. Õ támogat engem, én támogatom õt. Én nem így gondolom. Szerintem így nem lehet senkinek bevásárolnia önmagát a politika tetejére. Nekem az volt a dolgom, hogy az MSZP vezetõivel együtt kormányozzak. Az nem jutalmazandó, hogy egy demokratikus választáson valaki engem támogat. Ne azért támogasson, mert pozíciót remél, hanem azért, mert hisz nekem. Vagy fordítva: a támogatásért nem jár jutalom. Csak a teljesítményért. A munkáért. A szavazat meg nem munka. Az meggyõzõdés. Aki meg árulja a meggyõzõdését, az nem politikus. Elég sok csúnyát mondtam már, hagyjuk a minõsítést.”