Az egykori Narancs-nemzedék szenzibilitásának ritka hűséges megmentője, az örökifjú Vágvölgyi B. András regényének világa legalább olyan sokértelmű, mint amit a cím sugall. A mai életről szóló narratíva mozaikosan felépített, kaleidoszkópszerű regényszerkezet nyelvi anarchiájában rajzolódik ki a tegnapi és a mai magyar tér. A szleng-enciklopédia a hiper-anekdoták koszorújában tárja fel a csúfondáros múltat és az angyali disztópiát. Vágvölgyi az új nemzedék nyelvén jeleníti meg az öncélúan mohó világot, amelyben minden kiárusítható: a jellem, a világnézet, az igazság, a szerelem, a kaland, a politika, az érzelem, a gondolat, a gyilkosság, a barátság, a valóság, a képzelet, a korszellem, a hagyomány…, főképpen az irodalom és a művészet. Vagy ahogy a regény vége felé olvassuk: Picsába morállal, etikával, bukott forradalmak romantikájával, ezek híveit szorítsuk algoritmikus gettókba, infóbuborékba, tömegtámogatást nem szerezhetnek, ezt a médián keresztül érjük el, mely már a miénk most és mindörökké.

Elképzelem Danilo Kišt, amint cigarettával a szájában, egy hatalmas bőröndöt cipelve az „Angyalok Sugárútján” derűsen megjegyzi: Vagesz öcsém, a mennyekben éppen ilyen a holtak enciklopédiája.

Kiegészíteném Danilo gondolatát: Vágvölgyi András megírta az új Kis Magyar (Globalista) Pornográfiát.

Végel László