Mély, illatos völgy fenekén, egy kék forrásban élt Chreseys, a kicsiny naiád… Körülötte nagy csend volt mindenkoron, csak feje felett suttogott a rengeteg, melyet sûrû boltozattá font össze a vadszõlõ kúszó indáival… És ezért nem látta még soha a napot, a holdat és a csillagokról is csak azt tudta, amit a fák hamadryádjai csendes éjtszakákon neki elmeséltek.Mióta visszaemlékezett, itt élt õ a hûvös zöld homályban, a mohos fák alatt. Atyja Achelois a folyó, anyja egy aranyhajú nympha volt. Mint gyermeket hozta õt magával a hegyekrõl és tette le ide a mohára, sápadt irisek közé…Azután jött egy satyr s addig furulyázott, míg anyja elment vele a vadonba és nem tért vissza többé soha. Így maradt egyedül a szakadék fenekén s a hamadryadok elnevezték Chreseysnek. Gondosan õrködtek felette, megvédték forróságtól, vihartól és õ hálából fiatal életerejét ontotta rájuk. Ettõl lett évrõl-évre sûrûbb a platánok, tölgyek koronája s árnyasabb a kis naiád fekhelye.