A szerző a megszokottól eltérően közelíti meg a globalizáció kérdését. A globalizáció, pontosabb nevén a transznacionális monopolkapitalizmus lényegének azt tartja, hogy a tőkének sikerült újból egyetemlegesen korlátlan uralma alá hajtania a munkát, az emberiség túlnyomó többségét. A tőkének ez a hatalma az ipar-szolgáltatási tartaléksereg felduzzasztása révén a munka mennyiségének és intenzitásának növekedését, a munkaerőáru értékének csökkenését eredményezi, vagyis a kizsákmányolás növekedésével jár.

A szerző a tőkés termelés nemzetileg és nemzetközileg is hierarchikus jellegének hangsúlyozásával kimutatja, hogyan hárítja át a fejlett országok tőkéje időről időre saját válságait nemcsak saját munkástömegeire, hanem a fejletlenebb országokra, azok tőkéjére és munkásosztályára, hogyan áll szemben a kis- és nagytőke egymással a konkurencia miatt.

A könyv bemutatja azt is, hogyan kuszálódnak össze a többszörös hierarchiákkal átszőtt tőkerendszerben a társadalmi szembenállás frontvonalai, a kis- és nagytőkék szembenállása a tőke-munka ellentéttel, a világ munkásarisztokráciájának a jóléti államért folytatott reformista utódvédharcai a fejlődő világ már régen elnyomott munkástömegeinek érdekvédelmével, a nacionalista, retrográd antiglobalizmus a globalizáció világtörténelmi alapjait nagyon is üdvözlő, de annak magántőkés formáját elutasító globalizációkritikai mozgalmakkal.