Szathmári Sándor, a Kazohinia írójának novelláskötetéről írja Keresztury Dezső: Szathmári munkáiban a tudományos képzelet kalandjai – amelyeket egyébként egy jól tájékozott s mérnöki pontossággal szerkesztő író mesél el – mindig valami „kaland-fölötti” eszméről, érzésről szólnak. Az olvasó nyilván elgondolkodik e novellák tanulságain is. Ezek – s ez Szathmári szépírói érdeme – nem lógnak ki a történetekből, mint a régi szentek szájából az írt szalagok, hanem a felidézett életanyagból világítanak elő. Olyan életbölcselet összetevőiként, amely némi kesernyés rezignációval ábrázolja, értelmezi ugyan az emberi élet tényeit, de keserűsége nem a végső, reménytelen kiábrándultságé, hanem azé az értelmen túli bizalomé, amely Madách Tragédiájának eszmevilágát is – egyébként Szathmári nagy sugalmazóját – átlendíti a lét abszurditásának vízióin.