Flaubert már a megfigyelésnek és analízisnek is igen nagy jelentõséget tulajdonított, még fontosabbnak vallotta azonban a kompozíciót és a stílust. Szerinte ez a két erény teszi legfõképpen halhatatlanná a könyveket. Kompozíció alatt õ azt a megfeszített munkát értette, mely egyedül a lényegét igyekszik kifejezni a cselekményeknek, amint egy életen belül egymásra következnek, csupán a jellemzõ vonások kiválogatásával és csoportosításával, úgy kombinálva õket, hogy a legtökéletesebb módon jussanak el a szándékolt hatásig, azonban mindennemû tanulságféle nélkül. Semmi sem ingerelte föl jobban, mint a kritika õrtállóinak a morális vagy tisztes mûvészetrõl hirdetett elméletei...
(részlet)
