A „Dalok könyve” költõjének egyik jellegzetes írása a „Firenzei éjszakák” címû novella, amely Heine munkássága harmadik nagy korszakának, a párizsi idõknek legelsõ éveiben keletkezett. A költõ politikai magatartása, tekintélyeket nem kímélõ maró szatírája, sokféle kényes támadása és szabadszájúsága a XIX. század harmadik évtizedében már bizonytalanná tették helyzetét Németországban és Heine, mint ismeretes, 1831 tavaszán búcsút mondva hazájának, végleg letelepedett Párizsban, ahol életének második felét töltötte.A „Firenzei éjszakák”-ban a Heine által ritkán mûvelt prózai elbeszélés útjai a költõ utazási novelláinak régebbi motívumaira vezetnek vissza. A novella címe is közvetlen kapcsolatot mutat az olasz útleírásokkal. Hogy a keret hõse és a keretbe foglalt leírások elbeszélõje a Maximilian név ellenére is maga Heine, az már az eredeti kézirat fölfedezése elõtt is nyilvánvaló volt. A novella eredeti kéziratából azonban megállapítást nyert, hogy Heine az elbeszélés hõsének nevét Maximilian, vagy a gyakran használt rövidített Max helyett eredetileg „Signor Enriko”-nak írta, miért is kétség sem fér a „Firenzei éjszakák” önéletrajzszerûségéhez.