Már sosem leszek ugyanaz a függőségeinek láncára vert férfi, mint aki korábban álságos szándékkal belépett a lila ködfátyolba öltözött hölgy sarki fénnyel átragyogott barlangjába. Még számtalan kérdésem lenne hozzá, de az egyre erősebb rengések, az ezerszínű lombok közé zuhanó sziklák és a nyomomban széthulló kőpagoda figyelmeztettek, hogy ideje indulnom. Az expedíció során egyszer már karcolás nélkül túléltem a mindent perzselő Zuhatagot, most mégis nagyot nyelve nézek szembe ismét a szivárványos csobogással. Vajon a sötét párájával nyomomban járó Pikkelyfarkas vörös szemei még mindig a vízesés túloldaláról lesnek rám? Vagy már továbbállhatott a vérszomjas vadászom? Akárhogy is, azonnal ki kell jutnom az összeomló hegység gyomrából, mert a beígért transzportom pillanatokon belül érkezik a radioaktív égszakadásba, hogy az értékes csomagommal végre kimentsen ebből a himalájai rémálomból.  Az Apocalyptum-sorozat hatodik része a születést és a halált megtestesítő természetfeletti lények végtelen párharcán túl a függőségek leküzdéséről, a jótékonyság világformáló erejéről is szól. Útkeresése során angyalt és embert egyaránt utoléri a kötelességtudata, hisz fájdalommal és mágikus jelenségekkel teli kalandjaik ráébresztik őket, minden elszántságukra szükségük lesz, hogy a világok hatalmát kedvére használó szörnyeteg végül ne váljon a mindenség legyőzőjévé.