Lucifer ellenõrzést tart a pokolban… Bevezetik egy hatalmas terembe, ahol óriási üstökben rotyognak az emberek. Az elsõ mellett egy felirat: „Kimászni tilos”. Lucifer kérdésére azt felelik, ezek a németek, akik mindig betartják a szabályokat. A következõ üst mellett állig felfegyverzett ördögök vigyázzák a rendet. Itt vannak az oroszok, akiket csak így lehet visszatartani, mondják ezúttal. A harmadik üstnél végül meglepõdve tapasztalja, hogy se tábla, se õrség, mégis minden rendben van. „Ezek itt a magyarok. Ha valamelyikük megpróbálna kimászni, a többi úgyis visszahúzza…” Miért nem szeretünk jól élni? Szenvedéllyel, hittel, okosan, mosolyogva? Miért nem szeretünk jókat enni? Lassan, jóízûen, odafigyeléssel, megadva a módját? Miért nem szeretünk jókat beszélgetni? Felszabadultan, õszintén, jóról és rosszról egyaránt? Dr. Csernus Imre asztalánál ülve sokszor felmerülnek ezek a kérdések, és miközben barátai körében ízekrõl, ételekrõl, borról, hagyományról esik szó, idõrõl idõre elõkerülnek az emberi problémák is, amelyekkel mindannyian szembenézünk, ha úgy döntünk, hogy az élet napos oldalán szeretnénk élni. A szerzõ személyes története, amelyet ebben a könyvben elmesél, világosan bemutatja, hogy neki magának is saját árnyaival kellett megküzdenie az õszinte mosolyért. Hiszen mindenki csak azt eszi meg, amit megfõz…