„Rengeteget gyakoroltam az újraélesztést. Vizsgáztam is belőle, többször is. De a gyakorlás nem éles helyzet. És a műanyag bábu nem valódi beteg.” Az Esetlapok novellái egy orvostanhallgató hideg fejjel írt, mégis lírai beszámolói arról az öt évről, amelyet önkéntes szekundánsként és segédápolóként töltött az egyetemi évei alatt. Mi történt élete első sürgősségi császármetszésén? Hogyan segített megmenteni egy drogos fiatalt, egy koronavírusos beteget? Miként állt tehetetlenül a halál előtt, hogyan lehet és egyáltalán fel lehet-e dolgozni mindezt fiatal orvostanoncként? Imolya Patricia elsőkötetes szerző. Korunk világjárványa, a Covid–19 ihlette, élvezetes stílusban megírt hangulatképei a hivatásáról talán közelebb visznek bennünket ahhoz, hogy megértsük, miért létezhet egyáltalán még bárki ezen a pályán. A szerző (1995) az orvosi egyetemen folytatott tanulmányai alatt önkéntes volt az egyik mentőszolgálatnál, a koronavírus-járvány idején sürgősségi osztályokon dolgozott. A Covid-zónáról szóló posztját másnap számos hírportál átvette, és hatalmas érdeklődés övezte.