Vajda ​János felesége, Bartos Róza élete végén – a húszas években – öntötte végleges formába Emlékiratai-t. Bartos Róza valóságos adatokat, megtörtént eseményeket rögzít izgalmas, érdekes írásában, de a tények közé minduntalan beilleszt olyan mozzanatokat is, amelyek képzeletének szüleményei. Vajda Jánossal kötött sikertelen házassága, majd a botrányos válóperük nyomán kialakult híresztelések miatt Róza könyvével kívánja igazolni önmagát – nemegyszer mások és Vajda életének, jellemének támadásával. Amit Róza saját életéről és a költővel való házasságáról elmond, számtalan ponton korrigálást kíván.
Ezt a sok figyelmet, türelmet igénylő munkát végezte el Szemző Piroska. Részletes bevezető tanulmánya és körültekintő jegyzetei mindazt a homályt és kétkedést eloszlatják, amely eddig Bartos Róza írását övezte. Róza írását és párhuzamosan a jegyzeteket olvasva egy szerencsétlen sorsú asszony életútja bontakozik ki előttünk: elhúzódó szakítás, körülményes válóper, s mindez a nyilvánosság előtt. Róza – önigazoló szándékában – Vajda jellemét is a maga igényei szerint kívánja megformálni, s ezért Vajda előéletét is föl akarja tárni. Emlékiratai-nak a Gina-szerelem éppúgy tárgya, mint Vajda mindennapjai, vendéglői látogatásai, vadászati kiruccanásai, a házi torzsalkodások és az idillikus pillanatok.