Helló emberek! Tudok valami nagggyon durvát! Olivér vagyok. Olivér a rosszfiú, aki senkit sem hagy hidegen. Mert hát vagy szeretnek, vagy ami még jobb , utálnak. Háháhá. Két hét Londonban, a Középsulis osztálytársaimmal: Rozival, a kis lúzerrel, Bendével a macsóval, és persze a barátnőjével, Barbival, aki szereti, ha minden olyan romcsiiii. Találkoztatok ti már igazi herceggel? De olyan igazán tekintélyes, dúsgazdag, szinte mesebeli herceggel? Na én igen. Elég komoly sztori. Olvassátok el. Annyit ígérhetek,hogy nagggy buli lesz! Egy izgalmas, és varázslatos regény, nemcsak a legnépszerűbb magyar tinisorozat, a Középsuli rajongóinak,de mindazoknak , akik szeretik Leiner Laura könyveit, a Twilight , a Felhők Fölött Három Méterrel, vagy a 13 reasons why világát.

Hűtlen pasi, véletlenül felgyújtott kocsi, ideiglenes távoltartási határozat… elég sűrűn indul Rosie nyara. A szülei szeretnék, ha a lányuk legalább a bírósági meghallgatásig nem keveredne semmi zűrbe, ezért egyhetes autóútra küldik − az ország túlsó felébe − felelősségteljes barátok kíséretében. Rosie-nak persze semmi kedve az egészhez, egyrészt, mert rendbe akarja hozni a dolgokat az exével, másrészt kizárt, hogy ennyi időt kibír összezárva három totál kocka sráccal (akkor sem, ha egyiküknek piszkosul szexi a csomagolása). Vagy mégis? Talán csak a béna countryzene és az Ufómúzeum ment az agyára, de valahol félúton Elvis otthona és a Grand Canyon között Rosie kezdi egész más színben látni a történteket. Meg a kockacsapatot. Egy kocsi sokféleképpen lángra lobbanhat…

Részlet a könyvből: „– Bolond vagy – nevetett fel Cortez, mire én is elmosolyodtam. – Na, komolyan. A továbbtanulás? – Az is. De a jelen helyzetben nagyon úgy tűnik, hogy vadászpilóta leszek. – El fogom venni tőled azt a könyvet – közölte Cortez. – De most komolyan. Te látod a jövőt? – váltottam stílust. – Én nem, de jóban vagyok az orákulummal. Majd bemutatlak neki - mondta, mire megint felnevettem. Cortez vicces. :) – Komolyan kérdezem. Megijesztett, ami Kingáékkal történt.  – Helyben vagyunk – mondta Cortez. – Nem, mármint… tudod… k nem illettek össze, és szakítottak. Virág és Ricsi nem illenek össze, de tök jól megvannak. És mi? – kérdeztem félve. – Mi van velünk? – Mi lesz velünk? – javítottam ki a kérdését, és ösztönösen a nyakamban lógó lánc felé nyúltam, elkaptam a gyűrűt, és forgattam az ujjaim között.”

„– Van valami, amiért még mindig haragszol az elmúlt évekből? – néztem a szemébe, amikor megálltunk a kapunkban. – Nem. Nincs – szólt őszintén, némi töprengés után. – Neked? – Azt hiszem, nincs – ismertem be, és komolyan is gondoltam. – Viszont – tettem hozzá, amolyan "azért ne nyugodj meg" pillantással – nehogy azt hidd, hogy Benoît nem jelentett nekem sokat. – Gondolom. De a te kitalált barátodat Jérome-nak hívták – emlékeztetett mosolyogva. – Részletkérdés – nevettem el magam, aztán a vállába fúrva az arcom, szorosan átöleltem. – Örülök, hogy az elmúlt négy évem minden egyes napja rólad szólt – suttogtam alig hallhatóan. Cortez kissé eltolt magától, hogy a szemembe tudjon nézni, majd hosszasan megcsókolt, engem pedig elöntött a forróság a hajnali hűvösben. Azt hiszem, ezt végleg megbeszéltük.”