All sorts of people came into the offices of the news-weekly and Orrison Brown had all sorts of relations with them. Outside of office hours he was “one of the editors”–during work time he was simply a curly-haired man who a year before had edited the Dartmouth Jack-O-Lantern and was now only too glad to take the undesirable assignments around the office, from straightening out illegible copy to playing call boy without the title. A legkülönbözõbb típusú emberek látogatták a hetilap szerkesztõségének irodáit, és Orrison Brown ennek megfelelõen bánt velük. Munkaidõn kívül „a szerkesztõk egyike” volt, de munkaidõben csak egy fürtös hajú  fiatalember, aki egy évvel ezelõtt még a Jack-o-Lantern címû harvardi diáklapot szerkesztette, és most mindennek örült, amit a hivatalban rábíztak. Annak is, aminek mások nem nagyon. Például az olvashatatlan kéziratok szerkesztésétõl a kefelevonattal való futkározásig.