Táncsics ​Mihály, a munkásság és parasztság közös harcának első nagy képviselője mondja el e kötetben életét és küzdelmeit. Táncsics a dolgozó nép szemével látta a magyar történelem nagy eseményeit, fontos korszakait, – önéletrajzát ez teszi különösen becsessé és mély tanulságúvá. De az Életpályám nemcsak önéletrajz, hanem egyben hiteles ábrázolása is a XIX. századi magyar társadalom állapotának, válságának, fejlődésének. Táncsics jobbágyként a maga bőrén ismerte meg az elnyomott parasztság életét, iparoslegényként a munkásét s mint tanító, az értelmiségét. Látta és írásaiban bírálta a reformkor mozgalmait, előkészítője és résztvevője volt a márciusi forradalomnak s a szabadságharcnak, üldözöttje a Bachkorszaknak s élete végén tanúja a magyar munkásmozgalom kialakulásának. Hosszú és küzdelmes életét mindig a nép iránti hűség, a népszabadság mindig vallott igazsága irányította, örökségét ezért vállalja és őrzi meg a dolgozók társadalma.