„Vallani szeretnék. Vágyával az őszinteségnek és olthatatlan szerelmével az életnek, mozgásnak, melegnek, szépségnek. Szeretnék beszélni mindenről és mindenkiről, aki vagy ami valaha hozzám tartozott. Értelmem és eszméletem első perce óta él bennem a vágy: őszintének lenni. Biztosan azért, mert jóságra és szabadságra igyekszik bennem ez az el nem fojtható erő. Átjutni minden szakadékon és minden viharon keresztül, arra az oromra, ahol az ember egyedül, mindentől elszabadultan eggyé válik a végtelennel. Hazugság nélkül, érdekek nélkül, formák és formáskodások nélkül, divatok és kényszerek nélkül. Eljuthatok-e oda valaha? Nem hiszem. De biztosan tudom, hogy ameddig eszem, szívem és erőm szolgál, harcos vándora maradok ennek az útnak. Fanatikusan vágyom szembenézni a titokkal, aki vagyok, a gyávasággal, ami annyiszor mást kényszerít ki belőlem, mint amit szabad akaratom és ösztönöm parancsol. Hogyan bírják el mások ezt a harcot - nem tudhatom. De bizonyos, hogy bennem naponta megújuló vereség és szégyen pusztít, mert gerincemig szenvedek valahányszor társadalmi formák, kíméletek és érdekek jogosult gyávasága letanácsol kényelmetlen útjáról az igaznak." (Csinszka)