„Volt ősöm, rokonom, akit lefejeztek Kolozsvár piacterén, volt drámaíró, aki a Pesti Hírlap szerkesztőségében főbe lőtte magát. Orvostanhallgató, aki eltűnt Bécsben, volt alkimista, szabadkőműves, vallásalapító, költő (ebből több is), Petőfi barátja (ketten), Brassai Sámuel tanítványa. Voltak mániások, ország-mentők, idealisták, volt, aki Th ököly Imrével bujdosott, volt erdélyi alispán, erdélyi püspök, írók, festők, hősi és egyéb halottak. Orgyilkosok áldozata, tehetségesek, neurotikusok, voltak, akiket bolondokházába zártak, egy konstantinápolyi gyógyszerész, egy pénzhamisító, egy férjgyilkos (de ez nem bizonyíttatott be), gróf, aki lemondott a címéről, báró, aki felszabadította a jobbágyokat és behozta az angol-vécét Angliából. Volt, akit Széchenyi titkára rejtegetett. Volt, aki megőrült az ötvenes években, volt, aki eleve őrültnek született. Volt, aki megírta az első magyar thillert, volt, aki ódákat írt, volt, akiről verset írt Arany János. Volt vízbe fúlt, kardélre hányt. Voltak, akikről semmit sem tudunk és néhány kivétel, akivel nem történt semmi különös.” Róluk és rólam szól ez az írás, mindenesetre megemlékezik egy családról, az én családomról, akik most egy könyvben gyűltek össze. Történetüket hetvenhét kép idézi fel szokatlan formába öntött családregényként.
