Szerettünk volna még egy kötetet együtt elkészíteni, így született meg az Elegendő ok.
Kántor Péter a 2017 óta írt versei közül válogatta: múlt, emlékezet, közélet, járvány, betegség - ez a témája a visszafogott hangon megírt verseknek, amelyek nem csak a megjelenés sietőssége miatt nyerik el drámaiságukat. Részlet a kötetből:
Kántor Péter: Elegendő ok Mikor írsz már egy verset? Régóta nem írtál. Nem írtam, mert nincs kedvem. Majd ha lesz, írok. De te szeretnéd pénteken kinyitni az ÉS-t, látni benne a nevemet, és olvasni a versem. Elegendő ok ez a versíráshoz? Elméletileg nem, bár talán mégis, elképzelhető. Emlékszem, egyszer megkérdezte tőlem az apám: Mikor írsz megint valamit? Régóta nem írtál. Én pedig hazamentem, és rövidesen írtam egy verset. Ahogy most is. Hogyha pénteken kinyitod az ÉS-t… Legyen ennek a versnek a címe: Elegendő ok. A címzettje pedig legyél te. Ez nem egy szerelmes vers. De kell hozzá valaki, aki fontos. Akinek fontosak vagyunk. Ami a vers témáját illeti, nincs semmilyen témája. Illetve dehogy nincs! Arról szól, hogy mi lehet elegendő ok a versíráshoz.