140 éve született Nagy Emil, ügyvéd, tárcaíró, képviselő, igazságügy-miniszter. Császárok, királyok, hercegek köreiben forgott, sőt, tevékenykedett, mindig az igaz ügy érdekében. Élete teljes a maga természetes tragédiáival és örömeivel: kétszer megözvegyült, harmadik házassága után már 10 gyermeke viselhette nevét, unokái több ország polgárai lettek legalább három kontinensen. Kissvábhegyi házának egy részét az első magyarországi Waldorf-elvű iskola nebulóinak fejlődése számára biztosította. Élete tipikus magyar sors. A boldog békeidők után megszenvedte a náci, a nyilas, a bolsevik diktatúrát, végül 80 éves korában kitelepítették. Szabadulása után még három évet kapott a Sorstól.
„Kisapa” – ahogy a család szólította – memoárja rendkívül jól megírt, élvezetes olvasmány, érdekes kortörténeti dokumentum, melyet a szerkesztő kiegészített Nagy Emilné dr. Göllner Mária, Vámosi Nagy István, Nagy Sándor és néhány sorstársa gondolataival.