Egy makró emlékiratai

„Szabad, szép könyv. (Weöres lelkesedett érte.) Talán az egyetlen ’68-as magyar regény. Egyáltalán, ’68 szelleméből innét tudhatunk meg a legtöbbet.” (Esterházy Péter) „Végel László csodálatos lebegésben tartja regényét zsargon és poézis, nyerseség és báj között.” (Karl Markus Gauß, Süddeutsche Zeitung) „Fiktív naplóbejegyzésekben írja le Végel hősének a hazugságból való megszabadulás felé vezető útját. Pátosztól mentesen teszi ezt, a giccs mindenáron való elkerülésének szándékával, és gyanakvással telve minden ideológiával szemben.” (Bettina Kaibach, Der Tagesspiegel) „Ha az ember kézbe veszi Végel László regényét, meglepődik, hogy olyan sok párhuzam van a 2012-ben húszas évei közepén járó berlini fiatal és a Tito-rendszer dezorientált ifjúja, az 1968-as kommunista Jugoszlávia felnőtté váló flanőrje között.” (Tomasz Kurianowicz, Frankfurter Allgemeine Zeitung)