A mû alapjában véve egyetlen nagyszabású anekdota elbeszélése epizódfüzéreken keresztül. A nábob, Kárpáthy János, aki régi magyar nemesség tipikus képviselõje, egy durva, kegyetlen névnapi tréfa hatására megpróbálja levetkõzni régi önmagát, társadalomra haszontalan, féktelen, kicsapongásokba menekülõ énjét. A reformkor fellendítõ ereje, a körülötte megjelenõ nagyszerû figurák, és a hozzá menekülõ polgárlány, Mayer Fanny segíti hozzá, hogy elinduljon a haladó magyar nemesség útján, és élete végén példaképszerû, fenséges aggastyánként jelölhesse ki újszülött fiának, Zoltánnak az emberhez egyedül méltó hazafiúi pályáját. Unokaöccse, Abellino, aki rossz tréfája és a nábob megtérése miatt elesik a hatalmas örökségtõl, a külföldön tékozló életet élõ, hazafiatlan arisztokrácia képviselõje: gúnyosan, szatirikusan bemutatott figurája képezi az ebben a regényben is nagy szerephez jutó jókais héroszok alakjához a sötét hátteret. A számos epizódfigura, a pünkösdi királyságot elnyerõ Kis Miska, a részeges kurtanemes kompánia tagjai, az aranyifjak és a pesti irodalmi világ jellemzõ képviselõi, a prostituálódott Mayer lányok, a derék iparos Boltai és nevelt fia stb. nemcsak hallatlanul feldúsítják a regény társadalomképét, de egyúttal a legjobb, legjellemzõbb zsánerfigurái is a magyar irodalomnak. Jókai meditatív líráját, elégiai prózaköltészetét Fanny, a reménytelenül szerelmes fiatalasszony képviseli a mûben. Az õ figurája révén vált át Jókai a regény cselekményszintjérõl a szimbolikus, metaforikus síkra, szinte huszadik századi regénypoétikai minõségeket elõlegezve mûvében.