2012. február 29-én lett volna Thaïs 8 éves. Anne-Dauphine szabaddá teszi magát, félreteszi a munkáját, hogy a maga teljességében élhesse meg ezt a különleges napot. A könyv keretét ennek a napnak a jelen időben elmesélt eseményei adják, így az olvasó bepillantást nyer az írónő családja életébe és abba, hogyan ünneplik meg Thaïs születésnapját, hogyan őrzik az emlékét.Ugyanakkor a jelen minden egyes mozzanata, minden egyes szó és mozdulat felidézi a múltat, a Thaïs halála előtti és utáni eseményeket, melyek hol könnyeket fakasztanak, hol mosolyt csalnak Anne-Dauphine arcára. A könyv történetein keresztül az írónő mesél arról, hogy a családjuk hogyan próbálja meg Thaïs halálát feldolgozni; miért vállaltak egy negyedik gyermeket is, Arthurt, aki egészségesen született; mire tanítja őket Azylis, aki nem tud járni, beszélni, mozogni; és hogyan próbálja meg őt Anne-Dauphine „elengedni”; miért tartja fontosnak a házaspári kapcsolatot, miben tudnak egymás támaszai lenni. Az írónő beszél a hitéről, ami megtartotta a viharban; a szenvedés értelméről, a baráti kapcsolatok megtartó erejéről; mesél nagyfiáról, Gaspard-ról, aki őszinte szavaival mindig a lényegre tapint.