„Aki most a mi gyönyörû Fiuménkat meglátogatja, el ne mulassza, hogy kirándulást tegyen a szomszéd Abbáziába. Az egy darab Olaszország. Ott még láthatni (az úri kertekben) a maradékait azoknak a tölgyfáknak, amikbõl Velence hajóhadai készültek. Egy ilyen két ágra nõtt óriást ma is annyi forinttal fi zetnének, ahány gyûrût számlál a törzsök, de ma nem eladó már. Magas és fenséges uraságok vették oltalmuk alá a partvidék ösvényeit. Ott járhatni még a szabadon tenyészõ babérfa-erdõkben, miknek törzsét, koronáját befutotta a tearózsa, melynek buja sárga virágai akkor nyílnak legszebben, mikor nálunk, a Karszton innen, csikorgó tél van. Ott csak tavasz van és õsz. A gyümölcsfa januárban virágzik, s áprilisban szüretet ad. Van ott egy ócska templom a tengerparton. Kolostor is volt, most egészben eladó. Igen olcsón meg lehetne kapni. A szõlõ egészen beborította a falait, még a tornyába is felfutott már, s a haranglábat is befonta. Igen szép lakás esnék benne. Északnak a tengeröböl a kilátása, a tündériesen kiemelkedõ Fiuméval, s a komor Veglia szigettel, délnek pedig éppen egy kis temetõre látni rá, mely szintén a kolostorhoz tartozik, hozzá is van kõfallal csatolva…”