A ​könyv alcímei magukért beszélnek: Mítoszok Dunája – a Duna mítosza, A vízen föl és alá. Ezt a szöveget ne a horgászok olvassák, mert a Duna ugyan víz is, és hozzátartoznak a parton türelmesen kapásra várók és a halak is, de a Duna ezen kívül nagyon sok minden.Mi a folyó? – kérdezi a szerző. – Az ácsorgó, csöndesen nyiszorgó uszályok? A hidak, kastélyok, vízimalmok? A történelem? Fosszíliák, kagylók, kavicsok? A hal és a halászlé is a Duna? A donaueschingeni forrásmedence fölé hajló rokokó dáma arcának sárga holdja a víz tükrében? És a gyékényvágó cigányé is, a delta csavargójáé, aki a kényes hölgytől háromezer kilométerrel távolabb bámulja füstös képét a süppedékes láp vizében? A delta ortodox népe, a lipován is a folyó volna? A dunai kozák, akinek ősei a XVII. században menekültek a deltába? A mokányok is a Duna volna? A móc pásztorok, akik az Erdélyi Érchegységből hajtották juhnyájaikat a deltáig, Dobrudzsa enyhe telébe, kövér mocsaraira? A mesék és babonák? Ez mind a Duna? A part mentében vágtató szkíta és avar lovasok illanó képe?A regényeiről és kultúrhistóriai munkáiról ismert szerzővel aláereszkedünk, föl s alá flangálunk, szörfözünk a folyón, miközben a közép-európai népek történelméhez oly szorosan kötődő folyóról elmélkedünk. Száraz Miklós György szokatlan szövege néhol barokkosan zsúfolt, másutt lustán hömpölygő, mint maga a tárgya, a nagy folyó. Ókori történészek, gondolkodók, ismert nagy utazók, írók, filozófusok, költők megfigyeléseit, érveit veti össze, ütközteti, elbizonytalanít és meggyőz, észrevétlenül oktat és közelebb hozza mindazt, ami neki, nekünk a Duna.