Donadieu Mária

Philippe nagy magányosságban élt és nem voltak rokonai a modern francia írók között. Ez magyarázza meg a feltűnően hűvös fogadtatást, melyben része volt. Az új francia írói nemzedéknek a könnyű szórakoztatás volt a főcélja, többnyire mesterkéltek, virtuózkodók lettek, műveik mesterséges illatot, egzotikus parfümöt árasztottak. Philippe volt talán az egyetlen őszinte, természetes író közöttük, az egyetlen őstehetség. Stílusa is teljesen egyéni, csodálatosan jellegzetes. Egyszerűn, csendesen peregnek a szavak, kissé monoton, szaggatott ritmust követve, de hirtelen megélénkül az ütem, fellángol egy-egy szó, kivirágzik a mondat, kifejlődik a dallam, forró, színes képek kergetik egymást, a legmagasabbra fokozva a hatást. Az egymást követő hasonlatok különösek és meglepők. Philippe-nél ragyogóbb, szárnyalóbb, magával ragadóbb képzelete még alig volt írónak. Igaz, hogy ez a képzelet olykor fegyelmezetlen, magát az írót is megrészegíti, s ide-oda csapong, úgyhogy nehéz követni merész ugrásait, de mennyi fiatalos, üdítő hév van e rakoncátlanságban. Philippe mindössze kilenc könyvet írt, melyek közül a Bubu de Montparnasse a legismertebb. De én ennél is jobban szeretem elbeszélő kötetét, a Dans la petite ville (megkapóbb paraszttörténeteket alig írtak Maupassant óta) és legnemesebb regényét, a Marie Donadieu-t. (Bókay János)