Kis Csunyinka maholnap ötéves, Táncos-pajkos, jó kicsi leány, Kismadárhoz, virághoz beszédes, S éjjel is szól, mint a csalogány. ,,Csunyinka" - ugye, be különös név! De nem jelent rútat, sem csúnyát: Édesanyja, hogy ne irigyeljék, Így becézi drága magzatát. Esztendeje él egy deszkaházban Dunamenti vén erdők alatt, Házuk előtt kőkép áll vigyázzban, Kapu jókban forrás-ér szalad. Magasan, a szőlősdombokon túl, Szürke várrom áll a hegytetőn: Kis Csunyinka arra-arra fordul, Nézi hosszan, elrévedezőn. Kérdezgeti, vaj kik éltek ottan? Miféle királyok s hercegek? S hallgatja mohón és meghatottan A sok mondát és történetet.