Csenge nagyon szereti a tündéreket, ezért az anyukájával készítenek egy tündérkertet. A kislány azt kívánja, hogy igazi tündérek költözzenek bele. És láss csodát, teljesül a kívánsága, három tündér kötözik be hozzájuk: Levendula, Menta és Akác.
Ismerd meg jobban Szombathely városi könyvtárát, és a könyvtárak titkait! Egy kíváncsi strucc, Fülöp lesz a segítségedre a kalandok során! "Emlékeztek még Fülöpre, aki méltán széles körbe’ ismertté vált Szombathelyen? O látható a címeren. Fülöp, a strucc sose tétlen, megtanult olvasni télen. S az Íbisz javaslatára ellátogat a könyvtárba. Izgalmas hely ám a könyvtár, ne mondd, hogy még sose voltál! Lifttel utaznak a könyvek, és még tüsszögött is csöppet Fülöp, mert egy kedves néni bekísérte csomó régi, poros könyv közé is. S képzeld, készítettek még fényképet is Fülöprol a könyvtárba’, ez került a zöld kártyára, amivel már kölcsönözhet kedvére egy csomó könyvet. Azt üzeni neked Fülöp: most ne zavarj, mert épp ülök a rólam szóló könyv fölött, ez is megvan a sok között! Ha nem hiszed, járj utána, találkozzunk a könyvtárba’!"
Flóra és Csenge, illetve az unokatestvéreik nagyon szeretnek kergetőzni, játszani, új dolgokat megismerni. De ahogy mindenkivel, velük is történnek kisebb nagyobb balesetek, sőt néha betegek is lesznek. Ám ők tudják már, hogyan kell elbánni a bibikkel, csípésekkel, betegségekkel, hiszen ez katonadolog!
A mesekönyv 18 mesén keresztül mutatja be a gyerekeknek a különböző betegségeket és baleseteket, és azt is, hogy lehet ezeket meggyógyítani. A sok tipp és ötlet abban is segít, hogy ne féljenek a ragtapasztól, a doktor bácsitól, de még a kórháztól sem.
Fülöp, a strucc egy nap felfedezi, hogy o nem kisebb jószág, mint Vas vármegye címerállata. Fel is kerekedik, hogy meglátogassa Vas megye központját, Szombathelyet, és kiderítse, hogyan is került egy strucc a címerbe. „O itt mesénk hose, Fülöp, a legkíváncsibb strucckölyök. Mindjárt leesik az állad: képzeld, o egy címerállat! Megtudta, hogy Vas megyében a címernek közepében o áll, szájában patkóval. Nem tarthatták még hat lóval sem vissza, rögtön útra kelt, ment míg Szombathelyre nem lelt! Szilárdan elhatározta, addig keres, míg megmondja neki végre valahára valaki, hogy az o lába, meg az egész kecses teste hogy került be a címerbe. Csücsülj le, én melléd ülök, s nézzük, mire jutott Fülöp!” (Írta: Nagy Karolin)
Flórián kénytelen a habókos nagynénjéhez menni a focitábor helyett. Dühében kárt tesz a néni kertjében álló tegolavárosban. Ám a tegolaváros nagy titkot rejteget, és Flórián tettei sem maradnak büntetlenül. A kisfiú összemegy, és kénytelen helyrehozni a hibáját, miközben kideríti a tegolaváros titkát.
Az erdélyi származású írónőnek ez a remeklése a csaknem másfél évszázad előtti múltat idézi vissza.
Ekkor még az Ecsedi-láp mocsárvilága biztos menedéket nyújtott a darunak – meg a szabadságharc bukása után bujdosásra kényszerülő honvédeknek és a pandúrok elől rejtőzködő betyároknak is.
A darucsapat élete a mesében összeszövődik az itt rejtőzködő emberek életével. Költői színekkel, érzelemmel teli madárregény született, melyben az érdekes történet során észrevétlenül természetrajzi ismereteket is kap az ifjú olvasó.
„A szép kőház küszöbén ezelőtt harminc vagy még több esztendővel egy tépett bundájú kutya heverészett. Ezt hívták Burkusnak. Hogy aztán a nevezett kőházba sorba beköszöntöttek az apróságok, Burkus nagyon hozzájuk szokott. Az első fiú félt tőle, a leányka nem ment hozzá, hogy be ne sározza a ruháját, a harmadik egyszer leesett a hátáról s azóta csak távolról szerette, hanem a negyediknek már egészen Burkus volt a dajkája. Ő vigyázott rá a tornácon, kezéből kivette vajas kenyerét, nem mordult rá, ha a farkát ráncigálta, nem bántotta, ha parányi kezét bedugta a szájába. Ha a gyermek reggel felébredt, Burkus volt az első szava. Erőnek erejével azt akarta, hogy fektessék melléje Burkust éjszakára. Egész nap elbeszélgetett Burkussal, még kérdezgetett is tőle mindenféle badarságot. Mikor pedig Burkust egy nyári délután a kert lábában megtalálták: a negyedik gyermek, a Pista fiú, úgy sírt, de úgy sírt, hogy alig tudták megvigasztalni. A Burkus iránt való éktelen szeretete miatt elnevezték őt a testvérei, a szülei, a szomszédok, a falu – az egész világ: Burkusnak.”
Gaál Mózes Burkus egyszerű történetében rávilágít arra az örök igazságra, hogy életünk nem más, mint egy kis fejezet a nagybetűs könyvben. Burkus hosszú évekig tartó tanulás, munka és kitartás után lépésről lépésre valósítja meg álmait. A fiatal férfi a hétköznapok szürkesége és nehézségei ellenére végül megtalálja helyét a világban.
Gyermeknek és felnőtteknek szóló egyetlen mese A kis herceg, a második világháborúban elpusztult s már klasszikusnak számító francia író remekműve. Története úgy indul, mint minden Saint-Exupéry-regény, egy repülőkalanddal, de ezúttal a bonyodalom nem a valóságban, hanem a költői képzelet világában folytatódik. Egy kisfiú jelenik meg a szerencsétlenül járt pilóta mellett a Szahara magányában, egy kisfiú egy másik bolygóról. S vele együtt feltündököl egy másik világ is, melynek embersége, tisztasága és szépsége sajnos már csak a költészet világából való. És Saint-Exupéry úgy beszéli el kis hercege történetét a maga icipi bolygóján, hogy mindnyájan fájdalmasan megáhítjuk azt az igazabb bolygót, s szívünkbe zárjuk az emberségben nagy kis herceget.
A Gion-életmű harmadik kötete hat ifjúsági regényt tartalmaz. Ezek a következők: Engem nem úgy hívnak, Postarablók, A kárókatonák még nem jöttek vissza, Sortűz egy fekete bivalyért, Angyali vigasság, Zongora a fehér kastélyból. Összeállította és szerkesztette Füzi László, az életmű egyik legavatottabb szakértője, az életműsorozat gondozója. Az életműsorozat 3. kötetének előszavát Elek Tibor írta.
© 2023 DiBookSale Zrt. Minden jog fenntartva.
