Bornemisza Péter a magyar protestantizmus egyik legnagyobb alakja volt, a feudális urak bátor ostorozója, szigorú társadalomkritikus, énekszerzõ. Nagy hatású prédikációs gyûjteményeivel a régi magyar próza kiemelkedõ és egyik elsõ képviselõje, elindítója. „Siralmas énnéköm tetûled megváltom, Áldott Magyarország, tõled eltávoznom, Valljon s mikor leszön jó Budában lakásom! Az Fölföldet bírják az kevély nímötök, Szerémségöt bírják az fene törökök. Valljon s mikor leszön jó Budában lakásom! Engömet kergetnek az kevély némötök, Engöm környülvettek az pogán törökök. Valljon s mikor leszön jó Budában lakásom! Engöm eluntattak az magyari urak, Kiízték közõlök az egy igaz Istent. Valljon s mikor leszön jó Budában lakásom! Legyön Isten hozzád, áldott Magyarország, Mert nincsen tebenned semmi nagy uraság. Valljon s mikor leszön jó Budában lakásom! Ez éneköt szörzék jó Husztnak várában, Bornemisza Pétör az õ víg kedvében, Valljon s mikor leszön jó Budában lakásom!”