Párizsban járunk, Lajos Fülöp idején. A város porondján a nemesi és napóleoni világ romjaira újfajta palotákat emel a pénz: bankokat és kéjtanyákat, tõzsdét, vasútállomást, éjjeli mulatót, találkahelyeket. A vér és arany démoni ereje mozgatja a mindenkinél kívánatosabb és romlottabb Valérie-t, a letûnt idõk elegáns Hulot báróját, s kereskedõsegédbõl tõkepénzessé nõtt Crevelt és a többieket is. Csak egyetlen nõalak emelkedik ki tisztán e forró, szennyes, lüktetõ, felõrlõ kavargásból: a romantikusan eszményített Adeline, Valérie mennybéli ellenpárja. Mellettük a harmadik fõszereplõ, Betti néni, a Bosszú istennõjének képében jelenik meg ijesztõ arcával, indulataival és pusztító makacsságával. Közöttük hányódnak a gyarló férfiak, gyönyört és vagyont hajhászva.