Bessenyei György (Tiszabercel, 1746 vagy 1747 – Pusztakovácsi (ma Bakonszeg), 1811. február 24.) író, költő, a magyar felvilágosodás egyik meghatározó egyénisége.
1755-ig Tiszabercelen élt, majd 1760-ban Sárospatakon volt diák.
1765. június 8-tól Mária Terézia magyar testőrségében teljesített bécsi szolgálatot.
1768 végén és 1769 elején Olaszországba utazott.
1773-ban betegsége miatt megvált a testőrségtől, és a protestáns ügyek bécsi képviselője lett.
1775-ben megvonták tőle a fizetését. Ezért, hogy megélhessen, 1779. augusztus 15-én katolikus hitre tért, és az udvari könyvtárnál hivatalt, valamint évi 2000 forint díjat kapott, melyet később II. József császár megvont tőle.
1782-ben visszatért a szülőfalujába.
1785-ben átvette a Bihar vármegyei pusztakovácsi örökségét.
1804-ig itt élt egyedül, mikor bátyjának leánya, Anna odaköltözött hozzá ápolónak. Végrendeletét 1810. november 27-én írta, ekkor már nagyon beteg volt.
1811. február 24-ben meghalt.