A címben szereplő mondatot Linda, a tanítónő mondja férjének, Kamarás Imrének, amikor az bejelenti: mással fog élni ezután. Linda nem akar szakítani, reménykedik, hogy egyszer még jóra fordulnak a dolgok. Ezért aztán továbbra is nyitva hagyja az ajtaját.
Mint ahogy nyitva áll az írónő, Palotai Boris ajtaja is: hősei – fiatalok és öregek, házasok és egyedülállók, jómódúak és szegények, elhagyottak és elhagyók, boldogtalanok és még boldogtalanabbak – bármikor bemehetnek panaszkodni hozzá. Ő pedig, ha tanácsot nem is mindig tud adni nekik, megírja történetüket nekünk, olvasóknak.
Okulásunkra és szórakoztatásunkra.