A Kisbetyárok olvasása közben végig úgy éreztem, hogy egy ismeretlen klasszikust tartok a kezemben. A regény egy elemi erõvel megírt emlékezés a lélekformáló gyermekkorra, amely óhatatlanul a XX. századi magyar irodalom nagyjait juttatja az olvasó eszébe – Móra Ferencet, Tamási Áront, a gyermeki lélek csodás ismerõit. Nyelvi leleményessége, pergõ jelenetei és a legnagyobb drámákon felülkerekedõ életkedve lebilincselõ élményt nyújtanak. Drozdy Gyõzõ életútja és mûvei - akár irodalmi, akár politikai munkásságáról legyen szó - felfedezésre várnak. Kompromisszumokat nem ismerõ, nyugodni nem tudó alakja az elmúlt száz év korképének fontos része. A Kisbetyárok egy váratlanul felbukkant kincs, amely hosszú évtizedekig megbújt Drozdy hátrahagyott kézirataiban, de most végre a magyar olvasók kezébe kerülhet. Ösztökél valamire, amit egyre kevesebben merünk megélni: újra felfedezni önmagunkat a gyermeki világ kristálytiszta képeiben. -Borbás Marcsi