Első ​írói megjelenése Pierre Lotinak (valódi neve: Julien Viaud) az 1879-es Aziyadé. A haditengerészet tisztjeként 26 éves korában került először kapcsolatba Törökországgal, s ez az élmény oly meghatározó volt, hogy szinte második hazájának tekintette. Az ifjú tengerész Szalonikiben találkozik Aziyadéval, a cserkesz lánnyal, aki egy török háremben él negyedmagával. Kapcsolatuk Isztambulban teljesedik ki, s a románc fél évnél is hosszabb ideje alatt Loti félig-meddig maga is törökké válik, a helybeliek viseletét hordja, Arif néven él a muzulmánok között, várva a titkos órákat, melyeket szerelmével tölthet. A kényszerű elválást sem érzi véglegesnek, de a valóságban csak 10 év múltán jut vissza az áhított vidékre, amikor kedvese már halott.
Lotit Törökország iránti vonzalma egész életén át végigkísérte, hatszor járt földjén, magas körökben is ismeretséget szerzett; s minthogy az itteni viszonyokról később több művében is őszinte, pozitív képet festett, a törökök hálából az Aranyszarv-öböl fölötti parkot, ahol villája egykor állt, róla nevezték el.