Az örömlány

Icsi csupán tizenöt éves, amikor nyomorgó családja eladja egy nyilvánosháznak, hogy attól kezdve önmagára utalva próbáljon meg rájönni, miként lehet túlélni, boldogulni a prostitúció világában, miféle lehetőségeket tartogat számára az élet a társadalom peremén, s van-e még mód visszatérnie a halászfalujába, a gyerekkor ártatlanságához, az ég és az óceán végtelen kékjéhez.

Murata Kijoko műve a 20. század eleji Japánba kalauzolja el az olvasót, egy olyan korszakba, amelyben a lassan teret hódító modernizáció ellenére még az archaikus szabályok határozták meg az alapvetően kiszolgáltatott nők sorsát.

A regény leheletfinom vonásokkal, mégis kegyetlen őszinteséggel ábrázolja nem csupán a bordélyok, hanem az egész korszak reménytelenül merev, patriarchális világát, a nők előtt nyíló lehetőségek és utak tragikus szűkösségét.

Az örömlány nem csupán egy bátor és okos lány története, hanem felemelő példázat is arról, hogy nincsenek olyan merev, ősinek és öröknek gondolt társadalmi viszonyok, amelyeken az emberség, a szolidaritás, a közösség ereje ne lenne képes változtatni, hogy még a legkiszolgáltatottabb helyzetben is van helye a reménynek.