Az örök béke (filozofikus tervezet),
Immanuel Kant filozófiai esszéje, 1795-ben jelent meg az első koalíciós háború idején. A jogi szerződés formájában írt filozófiai tervezetében Kant kifejti, hogy megvalósítható a tartós béke, ha bizonyos feltételek teljesülnek. Az emberek józan eszére apellál. A béke szerinte nem más, mint a jog győzelme és megvalósulása. A legfontosabb konklúziója, hogy a háború nem sorskérdés. Kant számára nem az a fontos, hogy mit tanít a történelem, hanem az, amire a józan ész kötelez bennünket. A józan gondolkodás azt követeli, hogy az emberiségnek meg kell adni és garantálni az alapvető jogokat az ország határain belül, és a nemzetállamok között is.
