Réges-régen Archit, az építőmester házat épített a Smaragd-liget szomszédságában, az Égszínkristály folyó partján. A házban negyven család élt boldogan. Telt-múlt az idő, s a ház megöregedett, falai már nem idézték a felkelő Nap színét, belepte őket a füst, a városi korom. Egy napon döntnökök érkeznek, akik le akarják bontatni az öreg épületet, a lakóknak pedig egy hetük van kitalálni valamit, amivel ezt elkerülhetik.
A házban lakó gyermekek, szám szerint tízen, nagyon elszontyolodnak, ám segíteni akarnak meglelni a megoldást. Ekkor különös dolog történik: a gyerekek egytől-egyig ugyanazt az álmot álmodják. Álmukban segítségükre siet Banduka és Mendegéli, a két szemfénykereső mesemanó, akik mindig akkor bukkannak fel, amikor az emberek szomorkodni kezdenek és a fényt bánatfelhők takarják el a tekintetükben. A manók szerint ez nem normális, főleg gyerekeknél. A szemfénykeresők szerint itt az ideje megkeresni, hogy mi az oka a szemfényvesztésnek és persze itt az ideje a szemfénykeresésnek, mert a gyerekeknek jár a ragyogó tekintet, a vidámság, a móka és a kacagás.
Nagy kérdés, hogy sikerül-e megmenteni a házat és visszaszerezni a gyerekek szemébe a ragyogást?
A szemfénykeresés során sok minden kiderül, mellesleg még az is, hogy létezik-e még valaki, akinek van kedve megkeresni a barátságot?
Aki kíváncsi, az nem tudni, hogy tényleg hamar megöregszik-e, de bárhogy van, nyugodtan olvassa el ezt a röpke mesekönyvet.