Nem csak a mesélő, a történet távlata is más, mint az Első részben. Az Úr, két válással a háta mögött a magányból tekint vissza életére, két házasságára. Ő hisz abban, hogy létezik „Igazi”, legalább is az első felesége számára, ez pedig ki más lehetne, mint ő maga. A második házasság, mely abszurd körülmények között köttetett, még abszurdabb módon ér véget. A csalódások, a bukásként megélt kapcsolatok után nem lát más lehetőséget, mint, hogy mindentől visszavonultan a magányba száműzze magát. Hirtling István olyan közvetlenül, természetesen adja elő a történetet, hogy úgy érezhetjük, mi magunk vagyunk a Peruból hosszú évek után visszatért fiatalkori barát, aki előtt az Úr most kiönti a szívét.